|
Ljudmila Ulickaja: IMÁGÓ
Magvető Kiadó, 2011

Ljudmila Ulickaja legújabb regényében három jó barát – egy zenész, egy költő és egy fotográfus – életsorsán keresztül mutatja be a Sztálin halálától a Gorbacsov-féle ,,peresztrojkáig” terjedő időszak, az ,,olvadás” és a ,,pangás” korszakának hétköznapjait. A történet középpontjában e három évtized szovjet történelmének ellenzéki törekvései állnak: konspirációk, illegális kiadványok terjesztése, csempészése, kényszerű külső és belső emigrációba vonulás – a korszak politikai életének tipikus eseményei. Az Ulickajától megszokott szövevényes történetből kibontakoznak a szovjet diktatúra elleni küzdelem mindennapjai; megtudhatjuk, miként őrizhető meg ilyen körülmények között az ember személyisége, anyagi és szellemi függetlensége, vagy épp miként semmisíti meg a rendszer azokat, akik szembeszállnak a hivatalos ideológiával.
A regényben metaforaként megjelenő biológiai fogalom, az imágó, a rovar kifejlett állapotát jelenti. A rovartan ismer olyan ritka eseteket, amikor a rovar, anélkül, hogy végső fejlődési stádiumát elérné, bábállapotban ivaréretté válik, és önmagához hasonló bábokat hoz létre. Ulickaja az imágó metaforájának segítségével próbálja megfejteni, hogy a XX. század második felének embere miként képes – ha képes egyáltalán – a szó erkölcsi értelmében is felnőtté válni.
A történelmi események és a biológiai jelenség párhuzamával megmutatja, hogy ugyanaz az esemény vagy életsors hogyan válik egyszerre emelkedetten tragikussá és bohózatba illően komikussá. Az Imágó Ljudmila Ulickaja alighanem legkomolyabb, egyben legmulatságosabb könyve.
Kattints a a Bestseller című műsor az írónőről készített portréjáért!

Imágó
Prológus Tamara ült a tányérja fölött, és még az álmán merengve ette a híg tojásrántottát. Az anyja, Raisza Iljinyicsna finom mozdulatokkal húzogatta hajában a ritka fogú fésűt, vigyázva, hogy ne nagyon tépázza meg a rakoncátlan gyapjat. A rádióban ünnepélyes zene zsongott, bár nem túl hangosan: a válaszfalon túl a nagymama még aludt. Aztán a zene elhallgatott. A szünet túlságosan hosszúra nyúlt, és valahogy gyanúsan. Aztán felcsendült az ismerős hang: – Figyelem! Itt Moszkva beszél. A Szovjetunió minden rádióállomásán. Kormányközlemény következik… Tamara hajában megállt a fésű, ő maga egy pillanat alatt felébredt, lenyelte a rántottafalatot, és álmos-rekedt reggeli hangon azt mondta: – Anya, biztos csak valami vacak influenzajárvány, erre rögtön az egész országnak hírül adják… De nem tudta végigmondani, mert Raisza Iljinyicsna váratlanul minden erőből megrántotta a fésűt, Tamara feje hátrabicsaklott, a fogai összekoccantak. – Hallgass már – sziszegte fojtott hangon Raisza Iljinyicsna. Az ajtóban megállt a nagymama, olyan ősrégi köntösben, mint a kínai nagy fal. Sugárzó arccal hallgatta végig a rádióközleményt, és azt mondta: – Rajecska, vegyél a Jeliszejevszkijben valami édességet. Mégiscsak purim van ma. Különben meg azt hiszem, kinyiffant a Szameh. Tamara akkor még nem tudta, micsoda a purim, miért kell édességet venni, azt meg végképp nem, hogy kicsoda az a Szameh, aki kinyiffant. De hát honnan is tudhatta volna, hogy a családjukban, konspirációból, a pártban használt álnevük kezdőbetűjével, „sz”-szel és „l”-lel nevezték régtől fogva Sztálint és Lenint, ráadásul azt is a titkos, ősi nyelven, „szameh”-nek és „lamed”-nek mondva. A közkedvelt bemondóhang mindeközben bejelentette, hogy a vezér egyáltalán nem influenzát kapott el.
* * *
Galja már felvette az iskolai egyenruháját, és most a köténykét kereste hozzá. Hová tehette? Benyúlt a dívány mögé, nem esett-e be oda. Hirtelen berontott a konyhából az anyja, az egyik kezében késsel, a másikban egy krumplival. Olyan elváltozott hangon üvöltött, hogy Galja azt hitte, az anyja elvágta a kezét. Vért azonban nem látott. Az apja, aki reggelente egészen el volt nehezülve, felemelte a párnáról a fejét: – Mit visítasz, Nyinka? Mit visítasz itt kora hajnalban? De a nő egyre hangosabban üvöltött, és szaggatott sikoltásaiból alig lehetett kivenni a szavait: – Meghalt! Ne aludj már, te marha! Kelj már fel! Meghalt Sztálin! – Bemondták? – emelte fel az apa a busa fejét, a homlokára tapadt hajszálakkal. – Azt mondták, hogy beteg. De meghalt, a nyakam rá, hogy meghalt. Érzi azt az én szívem! Aztán megint érthetetlen jajkiáltások következtek, amelyekből ki-kihallatszott a tragikus kérdés: – Jaj-jaj-jaj! Mi lesz most? Mi lesz most velünk? Mi lesz? Az apa a homlokát ráncolva durván odaszólt neki: – Mit üvöltesz, te ostoba? Mit üvöltesz? Rosszabb nem lesz! Galjának végre sikerült előbányásznia a köténykét – tényleg a dívány mögé esett. – Nem baj, ha gyűrött, azért se fogom kivasalni! – döntötte el magában.
* * *
Reggelre elmúlt a láz, és Olga mély álomba merült: nem izzadt, nem köhögött. És majdnem ebédig aludt. Arra ébredt, hogy bejött az anyja, és hangosan, ünnepélyesen bejelentette: – Kelj fel, Olga! Baj van! Olja nem nyitotta ki a szemét, belefúrta fejét a párnába, abban a reményben, hogy mindez csak álom, de már érezte a torkában a félelmetes lüktetést, és azt gondolta: „Kitört a háború! Ránk törtek a fasiszták! Kitört a háború!” – Olga, kelj fel! Micsoda szerencsétlenség! Fasiszta hordák tapodják szent földünket, mindenki megy a frontra, engem pedig nem visznek… – Meghalt Sztálin! Olgának a torkában vert a szíve, de a szemét továbbra sem nyitotta ki: hál’ istennek, nincs háború. És mire kitör a háború, ő addigra már felnő, és akkor őt is magukkal viszik. Fejére húzta a takarót, és félálomban azt mormogta: „És akkor engem is magukkal visznek.” És ezzel a kellemes gondolattal el is aludt. Az anyja hagyta.
Az Imágó kapható a Klauzál 13-ban 3990 forintért. Boltunkban az írónő korábbi könyvei, a Daniel Stein, tolmács, a Kukockij esetei, az Elsők és utolsók, a Szonyecska, a Vidám temetés, és az Életművésznők is kaphatóak.
|
|

György Péter: Apám helyett
Magvető, 2011
"Persze én is újra és újra elfelejtettem, hosszú évtizedeken át nem foglalkoztam azzal, hogy egy olyan ember fia vagyok, akit a kamaszkora végén mindazok, akik feleltek érte, kiszolgáltattak az erőszakos halálnak, akit ugyanaz az állam, amelynek kiváló iskolájába járt, kiadott a pusztulásnak, a törvény által helyezte kívül a törvény keretein, s onnantól rá volt bízva, hogy miként élheti túl.
Ahogyan az apámnak, nekem sem jutott az eszembe, hogy előbb-utóbb végig kell gondolnom, hogy az az ország, amelyben ez megtörtént, a hazám. Én sem egykönnyen jutottam odáig, hogy megírjam ezt a könyvet, hiszen csakúgy, mint apámat és mindenkit, engem is megváltoztattak az akaratlan tapasztalatok. Igazán nem volt s most sincs kedvem ahhoz, hogy azzá legyek, amivé az apám helyett írottak tesznek. Zsidóvá. Valamiként, akármint, de végül csak zsidóvá. Vagyis nem tesznek azzá, majd csak azzá válok. Majd mások szemében az leszek, aki amúgy már régen vagyok, és aki magamtól nem voltam soha. Egy zsidó. Amivel szemben éppolyan tehetetlen vagyok, mint az apám, mindössze a körülményeink mások. Az én pórázom hosszabbnak tűnik, talán ez minden. Az akaratlan tapasztalatok általi átváltozás az én életemben az apám történetén át zajlik, de azért Gregor Samsa még én vagyok."
részlet Bán Zsófia kritikájából: " György Péter könyvének egyik fő állítása talán éppen az, hogy a kollektív emlékezet nem tudhat megfelelően működésbe lépni a személyes emlékezetmunka nélkül, s hogy ez különösen így van egy olyan országban, kultúrában, amelyben az emlékezetpolitika csődje mutatkozik immár húsz éve, s amelynek mára az egész társadalom a szenvedő alanya. Ahol a kívülről, felülről irányított emlékezetmunka nem működik, vagy nem létezik, ott nincs más választásunk, mint hogy ki-ki nekiálljon saját történetei elmondásának, a többiek pedig e történetek meghallgatásának."
A könyv ára: 3490 Ft.
|
|

Térey János: Protokoll
Magvető Kiadó, 2010
Mátrai Ágoston protokollfőnök a Külügyminisztériumban. Az állam lakája, szürke eminenciás. Korunk hőse, aki ugyanakkor közeli rokona a XIX. század "fölösleges embereinek". Jó családból származik, művelt, sármos, biztos anyagi háttérrel rendelkezik és hiperérzékeny. Elég ennyi a boldogsághoz? Minden nő álma vajon milyen nőt álmodik magának? Legyen Blanka, a saját unokanővére? Legyen a világklasszis teniszezőnő? Vagy Fruzsina, az országház kifürkészhetetlen gyorsírója? És hogyan éli hétköznapjait egy minisztériumi középvezető? Mit kezd a felelősséggel, a zárt életével, a szorongásaival? Térey János verses regénye a mai Budapest középrétegének apró részletekig cizellált lát- és kórképét adja, betekintést engedve a művészvilág kulisszái mögé is. A válság Európájában fölcsillanó életöröm érzéki rajzával a szerző eddigi életművének fontos állomása ez a majdnem-megváltástörténet, amelyben visszaköszönnek az Asztalizene szereplői közül is néhányan.
Ár: 2990, -Ft
DECEMBER 3-ÁN a KLAUZÁL13-ban 20 % kedvezménnyel megvásárolható az alábbi programunk keretében:
21. századi felolvasóest 9 órán keresztül – Térey János: Protokoll
Térey János legújabb könyve a Protokoll. A versesregényben egy minisztériumi köztisztviselő életén keresztül látjuk meg a 2000-es évek Magyarországát. A kötetbemutatóval szintén tágítani szeretnénk az irodalom befogadási lehetőségeit: a TÁP színház, a HoppArt és a KOMA színészei olvassák fel az egész regényt délelőtt 11 órától este 8 óráig. A különleges felolvasásnak a Klauzál13 könyvesbolt és galéria ad otthont. Az utolsó mondat után a szerzővel Dunajcsik Mátyás beszélget. A felolvasást élőben lehet követni a Negyed6Negyed7, illetve a Magvető Kiadó honlapján. Tehát munkaidő alatt is bele lehet hallgatni egy irodalmi műbe, és este pedig mindenkit vár a Klauzál13.
Térey János legújabb könyve a Protokoll. A versesregényben egy minisztériumi köztisztviselő életén keresztül látjuk meg a 2000-es évek Magyarországát. A kötetbemutatóval szintén tágítani szeretnénk az irodalom befogadási lehetőségeit: a TÁP színház, a HoppArt és a KOMA színészei olvassák fel az egész regényt délelőtt 11 órától este 8 óráig. A különleges felolvasásnak a Klauzál13 könyvesbolt és galéria ad otthont. Az utolsó mondat után a szerzővel Dunajcsik Mátyás beszélget. A felolvasást élőben lehet követni a Negyed6Negyed7 honlapján. Tehát munkaidő alatt is bele lehet hallgatni egy irodalmi műbe, és este pedig mindenkit vár a Klauzál13.
|

|
Bruno Bourel - Parti Nagy Lajos: Budapest - Fényrajzok
Fotófolio Kft., 2009 |
"Egy irdatlan retikül megakad a Duna és a város legközepén, a Margit sziget déli csúcsán, és lassan odanő. Odakövesedik. A nyár repedezett, forró krokodilbőre. Néha megrándul, sóhajt egyet, hanyatt fordul, hasra fordul. Elmegy kóláért. Bekeni magát napolajjal. A nap, ez a stréber bőrvarrótű reszket a levegőben."
Az Élet és Irodalom "kedvenc képeskönyve" két különleges művészalkat konstellációjából született. Az 1992 óta Budapesten élő Bruno Bourel fotográfus könnyed-komoly lopott pillanatait Parti Nagy Lajos kommentálja. Ez a párosítás garantálja, hogy ha egy város az emberi testhez lehet hasonlatos (mégpedig a humanisták óta ismerjük a párhuzamot), akkor ez az album egy Budapestről készített PET scan. Emberi, emberien lírai és humoros egyben.
"A kisfiúk fürgébbek az esőnél. Kormos, fehér virágként elporzott a zápor, s a pár csepp utóvéd nevetve hull alá, mint fényfillérek a mesében. A mesében, ahol így világít a dédmamák keze, így suhog a dédmamakötény, s ilyesmi keret való egy szép komoly dédmamaarcnak, klottfekete paraplé denevér-drótozattal, nyolc szöglettel, ezüst gombozattal."
Ár: 7500, -Ft |
_ |
|
|