„Mauthausen, 1945. május 5-e. Megérkeztek az amerikai felszabadítók, s kezdetét vette a nagy zabálás."

„ - ...az amerikaiak, természetesen megpróbáltak segíteni nekünk, megpróbálták odaadni az ennivalójukat, akkora fejadagot adtak, mint amekkorát ők esznek, de mi egyre betegebbek lettünk, nem tudtuk azokat a babokat megenni, (...) mert túl betegek voltunk hozzá. És sokan, nagyon sokan meghaltak akkor... "

„Erről a jelenetről, a halálos csapdáról, mely a hiány megszűnésekor keletkezett, s melyet a túlzott élelmiszerbőség okozott, majd minden elbeszélt albumban találtunk 'emlék-képet'. Hisz majd mindenki úgy érezte, e brutális jelenetet 'le kell kapnia', a képet a saját 'fotótárába' be kell ragasztania."

„Négy történetet választottunk ki, s fogunk most elbeszélni. Persze, nem az a négy hús-vér ember áll majd munkánk végeztével előttünk, akiknek az anyagával dolgozunk. A történet a mi elbeszélésünkben - ismét - újraíródik. Újraírták ők, amikor nekünk, a hallgatónak, a történetet elbeszélték, s újraírjuk mi, akik megpróbáljuk megérteni belőle ezt a pillanatot, s vele mindazt, amit az éhség, a tábori éhezés jelent. Ők tisztában voltak azzal a felelősséggel, amelyet a 'Beszéld el fiadnak!' parancsa rájuk rótt, s mi pedig azzal, amit ránk ez az újraírás ró. Reméljük, sikerülni fog neki megfelelnünk."